Többszöri meghívásnak eleget téve, 2018. szeptember 28. és október 1. között, meglátogattuk a gödöllői Mesék Háza óvodát. Már, egy szűk évtizede (8 éve), testvér kapcsolat létesült a két intézmény között, akik már több alkalommal látogattak el hozzánk, magukkal hozva ajándékként a mentalitásukat, pozitív töltettel láttak el bennünket, megerősítve bennünk azt, hogy amit képviselünk, az érték úgy az anyaországban, mint itthon.

Elfogadva a meghívásukat a testvérkapcsolatunk egy újabb lépcsőfokát átlépve, az ott dolgozó óvodapedagógusok péntek reggel 8 órára vártak bennünket, ahol egy meleg családias, közös fogadtatásban volt részünk. Betekintést nyerhettünk az ott zajló tevékenységekbe, az oktató-nevelő munka kulisszatitkaiba. Végiglátogathattuk az óvodát, megtekinthettük a felújított és felújításra váró épületeket, és közben kötetlenül beszélgethettünk, kérdezhettünk az óvoda mindennapjairól. Reggeli után, Gémesi György, a város polgármestere fogadott minket. Alkalmat adott arra, hogy egy tartalmas beszélgetés által betekintést nyerjünk a városi élet mindennapjaiba, a kulturális életébe. Megtudtuk, hogy szoros kapcsolat fűzi a városvezetést össze a hétköznapi emberekkel, együttműködéssel oldják meg a hétköznapi élet nehézségeit. A városvezető bevallása szerint nem várost, hanem közösséget építenek, és ez a közösség építi majd meg a várost. Ezek nem csak üres szavakként hangzottak el, hiszen a későbbi városlátogatásaink során mindenhol felfedezhettünk azt az összhangot, ami a város minden sarkából visszaköszönt. Tiszta, rendezett, minden korosztály igényeinek megfelelő városképet kaptunk: hatalmas park, modern játszótér, amit úgy a fiatalok, mint az idősek használhatnak, rendezett piactér, hangulatos olvasóterem és pozitív mentalítású emberek.

A délutánt a Napköziotthon pedagógusaival, az ott járó gyermekek szüleivel és a városvezetőkkel közösen tölthettük az intézmény udvarán, ahol az „Óvodanyitogató” program kapott helyet. A programon belül részt vettünk palacsintasütő és lekvárkóstoló versenyen, ahol az itthonról vitt lekvárainkat díjazták. Aranyserpenyő és aranyfakanál díjjal gazdagodott intézményünk. Öröm volt nézni az apukákat, ahogy gyermekeikkel közösen sütögették a finomabbnál finomabb palacsintákat, a zsűri elkápráztatására. A következő napokban óvodapedagógus tanácskozást tartottunk, megbeszéltük a módszertani ismereteinket, kicseréltük egymás között az ismereteinket, megtekinthettük az óvoda didaktikai eszközeit. Az együttműködés és összhang itt is, mint minden tevékenységben visszaköszönt, ugyanis a mindennapi tevékenységeken túl a pedagógusközösségnek nem jelentett nagy kihívást az, hogy hétvégét is az intézményben töltve könnyen átalakultak az óvónői szerepből, szerető házigazda szerepébe, elvarázsolva minket az illatos helyi recept szerint sütött rétessel. A waldorf oktatási módszerrel dolgozó kollegák vásárára is ellátogathattunk, megtapasztalva az egyszerűség és letisztultság oktató nevelő hatását is. A metamorfózis nagyon jól működött, ugyanis az egyik percben még óvodapedagógus a másik „ruhájában” már idegenvezetőkét funkcionált, bemutatva nekünk a Grassalkovich I. Antal által építetett barokk kastély történetét, amit 1867-es kiegyezés során, a magyar állam Ferencz Józsefnek és Erzsébetnek (Sissinek) ajándékozott. Bemutatták a Máriabesnyő kegyhely templomának díszítőmotívumait, emléktárgyait, a templomot, mint búcsújáró helyet és a kriptát, ahol a Grassalkovich család végső nyughelyet talált.

Ott tartózkodásunk ideje alatt, sok minden fogalmazódott meg lelkünk mélyén, a tapasztaltakból táplálkozva, pozitív töltettel léptünk át a saját hazánk határába, és kezdtük meg mindennapi munkánkat abban a tudatban, hogy amit csinálunk az jó, és az együttműködés minden esetben meghozza gyümölcsét. Minden téren megerősítést nyertünk, pozitív tapasztalatokkal, és rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk haza. Köszönjük szépen vendéglátóinknak a fáradozást és ellátást.